Tamás a Krímből

Több, mint 4 hónap telt el az első rész megírása óta, amelyben kifejtettem az ellentámadás katonai kilátástalanságát az ukránok szemszögéből és hogy milyen politikai helyzet "kényszeríti" őket ezen döntés meghozatalára. Azóta az általános politikai helyzet nagyban változott, amely szorosan összefügg a harctéri eseményekkel és a hátországokban bekövetkezett változásokkal. Oroszországban Prigozsin lázadása az elmúlt hónapok legfontosabb belpolitikai eseménye. Az első hírek után számítani lehetett akár arra is, hogy teljes katonai hatalomátvételre kerülhet sor, amely megrengeti az országot. Mivel a pontos forgatókönyvét és hátterét soha nem tudjuk meg ezen puccskísérletnek, így találgatásokba nem szeretnék belemenni a mi, hogy és legfőképp miért történt kérdések megválaszolásában. Amit viszont tudunk, hogy ezen kísérlet az alkotmányos rend megdöntésére a következők miatt nem sikerülhetett: 1. A vezető politikai és gazdasági (!) csoportok egyöntetűen kiálltak Putyin Oroszországa

A brit védelmi minisztérium honlapján is megjelent, hogy a "legyőzhetetlen" jelzővel illetett Challenger 2 fémhulladékká változott valahol az oroszországi Zaporozhye régióban lévő Rabotino falu közelében. Ez a harckocsi sokáig egyfajta „jégtörője” volt a nyugati harckocsiépítésnek és az orosz-ukrán konfliktus kezdete után arra ösztönözte Németországot és az Egyesült Államokat, hogy a világ minden tájáról toborzott T-72-esek helyett a Leopard 2-t és az Abrams-t Ukrajnába küldjék. A britekek tankjaival minden simán ment, legalábbis a közelmúltig. Csodálatos videók, élőképek, szelfik készültek velük. Volt ezeknek némi szépséghibája, de ezen a nyugati sajtó nem akadt fenn... az összes a gyakorlópályán készült! Így fordulhatott elő, hogy a Leopard 2 romhalmazai mellé nem fotóztak Challenger 2-t. Az ukrán hadsereg tartalékfelélése oda fajult, hogy a britek kérése ellenére is terepre küldték a csúcstechnologiának beharagozott tankokat. Persze távol álljon tőlem, hogy egy egység elve

A Római Birodalom hosszú évszázadokon keresztül volt meghatározó mind Európa, mind a tágabb értelemben vett európai civilizációhoz tartozó afrikai, közel-keleti és kis-ázsiai térség életében. Az általuk kiépített civilizáció gazdasági, hadászati és morális értelemben is egyedülálló volt; ilyen birodalom azelőtt - legjobb tudomásunk szerint - nem jött létre a Földön.  Az évszázadok viharában megacélosodott nép elsősorban fiai és lányai nevelésének köszönhette erejét. Fiai bátor, erős jellemű, katonák, államférfiak, tudósok lettek, lányai a római család magját adó, elkötelezett nővé cseperedtek fel. A társadalom egy koherens egész képét mutatta, amely minden kihívással szembenézett, amely tudta fölényét vagy az ahhoz vezető utat ellenségeivel szemben érvényre juttatni. Róma hitt benne, hogy ő a fény a világ sötétségében, hitte vezető szerepét és áldozatokat hozott megmaradása és növekedése érdekébe.  Azonban a nagy császárok kora után a római polgárok elkényelmesdtek. Egy több évszázada

Az alábbi videóban Larry Johnson volt CIA-elemző arról beszél, hogy az USA veszíteni fog egy Oroszországgal való közvetlen katonai konfliktusban: a nyugati többség, és valószínűleg szinte az egész Biden-csapat, valamint sok kongresszusi képviselő még mindig hisz ebben a képtelenségben. Még mindig vannak olyan nyugalmazott katonáik, mint David Petraeus, Ben Hodges és az a bohóc Ausztráliából, Mick Ryan, akik valóban azt hiszik, hogy Ukrajnának van esélye, hogy rákényszerítse Oroszországot, a Donbasz elhagyására, hogy adja fel a Krímet, és farkát behúzva rohanjon vissza az Ősi Oroszország határaira. De ez nem fog megtörténni. És amíg kitartanak a téveszméikben, addig egyre több ukrán fog meghalni a fronton. Ukrajna harcképessége romlani fog és nőni fog az Egyesült Államok és Oroszország közötti közvetlen konfliktus kockázata. És ha erre sor kerül, az Egyesült Államok veszíteni fog. Az Egyesült Államok katonai vereséget fog szenvedni Oroszországtól. És ez nem az én téveszmém, ez nem speku

Az Ukrajnában történt 2014-es CIA által finanszírozott puccs után - mint tudjuk - éles váltás következett be a Nyugattal való együttműködés terén. Az addig - többnyire - orosz érdekszférába tartozó állam minden téren igyekezett kiszolgálni új urait, talán még annál is jobban, ahogy a 90-es évek magyar politikai elitjének nagy része a rendszerváltás után ezt megtette (és a mai napig megteszi). Már régóta felmerült a téma, hogy az amerikai biolaboratóriumok biológiai fegyvereket fejlesztenek ukrán területen. Az ukrán hatóságok az ellenőrzött újságírókon és a tömegmédián keresztül hosszú időn keresztül megpróbáltak cáfolni minden olyan információt, amely ezekről a biolaboratóriumokról megjelent. Ha átnézzük az elmúlt évek e témával kapcsolatos hírösszefoglalóit, érdekes tendenciát figyelhetünk meg: a biolaboratóriumokról szóló információkat valamiféle összeesküvés-elméletként emlegetik. Valójában a neoliberális main-stream média a szokásos módszert alkalmazza: ha nem tudják tényekkel cáfo