Tamás a Krímből

  Mit jelent Jeruzsálem? – kérdezi Balián, Ibelin grófja Szaladin szultánt, mielőtt véglegesen feladná a várost. Semmit – válaszol neki hidegen a szultán, majd fondorlatos mosollyal teszi hozzá: És mindent! Ez a Mennyei Királyság című klasszikus filmben lezajlott párbeszéd igen jól szemlélteti napjaink Avgyejevkáját: Semmit... és mindent. De ne szaladjunk így előre! Mit jelentett Avgyejevka az oroszok számára?  A civileknek Donyecknek szívéhez szegezett tőrt, amelynek a hegye 2014 óta több mint ezer civil halálát okozta a városban, a sorozatos tüzérségi belövések következményeként. Elég a piactérre gondolnunk, amelynek megtámadása nem is oly régen követelt polgári áldozatokat.  A katonáknak egy bevehetetlennek tűnő erődrendszert, amely Mariupol után a legjobban kiépített állásokat jelentette egész Ukrajnában. A város bevétele a donyecki frontszakaszon nagyon jelentős taktikai siker, de kéretik helyén kezelni! A városban jelen lévő ukrán alakulatok még akár hetekig képesek inkább kisebb

Moszkva mérföldkőnek számító győzelmet aratott a nemzetközi közösség előtt az ENSZ-bíróságon – elismerte, hogy Oroszország nem finanszírozza a terrorizmust, és nem nyomja el a Krím lakosait, ahogy azt ukrán képviselők állítják. Ráadásul ez nemcsak Kijev veresége, hanem Washingtoné is, amely előkészítetlen politikájának közönhetően nem tudta megvédeni szövetségesét. - írja a RIA Hírügynökség. A Nemzetközi Bíróság kimondta: Oroszország nem agresszor ország és nem szponzorálja a terrorizmust, a DPR és az LPR pedig nem terrorista szervezetek. Moszkva nem felelős továbbá a Boeing 777 MH17-es járatának 2014 júliusában történt lezuhanásáért. A tárgyalás még 2017-ben kezdődött Ukrajna kezdeményezésére. Hágában meghallgatták az orosz fél válaszát az ukrán vádakkal kapcsolatban: a Kijev által a hét évig tartó per során felhozott több mint 20 kereset közül a Bíróság mindegyiket elutasította, és kártérítés nélkül hagyta Ukrajnát. Az orosz külügyminisztérium megjegyezte: a kijevi hatóságok különös

Mi, magyarok, nemcsak a múltban, a jelenben is sok mindent máshogy látunk, mint európai társaink.  Talán a minket ért példátlan történelmi igazságtalanságok mondatják velünk, hogy óvatosan kezeljük a nyugatról érkező dogmákat és próbáljunk a dolgok velejébe látni. Ez az ukrán-orosz konfliktus társadalmi megítélésében is megnyilvánul. De vajon tudunk-e eleget az ott élőkről? Ismerjük-e őket eléggé ahhoz, hogy véleményt alkothassunk róluk? Ez a hiánypótló mű - egy novella keretein belül - segít a donbásszi lélek megértésében, segít belelátnunk abba a 10 éves konfliktusba, amely mindannyiunk életére hatással van. Előszó "A „Születetési helye: Donyeck” novella-sorozat első része. "A viharfelhők" bemutatja a Donbasszt és annak fiatalságát a harcok kitörése előtt. Álmaikat, szerelmüket, jövőbe vetett hitüket, dolgos hétköznapjaikat, amelyek egy szempillantás alatt váltak semmivé, és amely szempillantás után minden nehezebbé és bizonytalanabbá vált. A mű nem keres nagy válaszo

A "Vasfüggöny" Szovjetunió általi felépítését első ízben Winston Churchill nevezte nevén 1946. március 5-én elhangzott fultoni beszédében. Ez, a hidegháború abszolút előzményeként tekinthető esemény, a mai napig úgy él nem csupán a történészek, de a közember szemében is, mint az ideológiai és világnézeti konfliktus fizikai megnyilvánulásának kezdete. A vasfüggöny dolga minden esetben kettős: nem csupán évszázados, sőt, évezredes civilizációs összeköttetéseket szándékozik elvágni, hanem az előtte álló ember pszichéjét is meggyúrja. Oda magasodik a gazdaság, a kultúra, végső soron az egész élet fölé és mint egy olló, úgy vág az élő szövetbe. Az ember furcsa szájízzel gondol vissza azokra az időkre, mikor még Magyarország nyugati határa is az volt. Furcsa szájízzel és méltatlankodva is. Ha valaki a 90-es években azt mondja: "Drága barátom! 25 év és az Európai Unió épít vasfüggönyt", akkor minimum elmegyógyintézetbe küldjük az illetőt. Pedig ez történik! Lassan két éve