Győzelem napja Sevastopolban
Idén az ukránok általi terrorfenyegetettség okán másfajta központi figyelem irányult a május 9-i győzelem napi ünnepségekre. A városok maguk dönthettek (mily diktatórum...) arról, milyen szintű és kiterjedesű rendezvényeket tartanak meg. A sevastopoli vezetés - nagyon helyesen - törölte a központi felvonulást, így azt gondoltam ez a nap is hasonló lesz a többihez. Tévedtem! Az alulról szerveződő, jóértelemben vett honfiúi gőgnek olyan parádésan sikerült kibontania az emberek lelkivágyát, amely nyugati ésszel, sajnos, nehezen felfogható. Autók százai zászlókkal, integető emberekkel és dudaszóval közlekedtek. Konvojok alakultak; az utcákon, tereken tervezett vagy szemmel láthatóan teljesen spontán éneklések, zenés performanszok történtek. Akárhova mentem és került tudomására az ottaniaknak magyarságom, örömmel, barátsággal fogadtak. Sajnos vezettem, így a barátságossák orosz fokmerőjét, a szamagont nem kóstolhattam végig, ám ezen ténynek a másnapi munkanapom igencsak örült. Hazaérve azo