Tamás a Krímből

2022 februárja óta sok víz lefolyt a Dnyeperen. Ha kicsit visszatekintünk a nyugati sajtó 2022 nyarán írt bejegyzéseire, akkor láthatjuk hogy mára minimum a kőkorszakba tolta vissza a dicső Nyugat Moszkvát, ahol gyalogsági ásókkal támadnak és azzal kenik a penészes vajat a kenyérre is. 2023 nyarán azután jött a nagy ukrán ellentámadás, egyes ukrán zenekarok őszre már Jaltába szerveztek koncertet... azóta tudjuk mire volt elég a beharangozott hadművelet: tovább billentette erőforrások tekintetében Oroszország felé a mérleget mind materiális, mind immateriális tekintetben. 2024 tavaszára pedig - ugyanazok a szikla gerincű szerkesztők - az ukrán vereségről írnak a Bloomberg, a Politico vagy a Washington Post hasábjain, a folyamatos - ám megannyi bejegyzésemben leírtak szerint megfontolt - orosz előrenyomulások közepette. Az ukrán államiságot (és népet!) igazából csak egy azonnali tűzszünet menthetné meg, amelyben még némiképp tárgyalóképes, ám másodrendű félként ülhetne az asztal sarkához

A Washington mögött álló pénztőke már hosszú évtizedek óta gyakorlott az iszlamisták finanszírozásában. Az Al-Kaida felfegyverzésének amerikai hozzájárulása volt az első nyílt titok, amelyet később igencsak megbántak Washingtonban. Az arab tavasz után még erőteljesebbé vált az USA oszd meg és uralkodj elve az iszlám világ térségében, nem csupán a Közel-Keleten, de Észak-Afrikában és a Távol-Keleten egyaránt. Az Iszlám Állam előzményszervezeteinek pénzelése, felkészítése és fegyverekkel való ellátása is köztudott azok számára, akik nem csupán a fősodratú, neoliberális médiából tájékozódnak. A számtalan, főként Irakban, Szíriában és Iránban végrehajtott terrortámadás komoly tapasztalati tőkét jelent ezen állatok számára. A kétbites iszlamisták használata igencsak kézen fekvő a nyugatiak számára: 1. a gyanú egyértelműen elterelődik rossz irányba 2. nagyon olcsó megoldás, nem kell erőteljes kiképzés 3. minimális a fegyver, lőszer, robbanószer igény 4. a terroristák általában meghallnak a t