Ortodoxok karácsonya. Miben más az ortodoxia?
Ma, január 7-én ünneplik Jézus Krisztus megszületését az ortodox egyház (magyar köznyelvben görögkeleti egyház) igen népes, mintegy 250-300 millió főt számláló közössége. Az eltérés az általuk mindig is használt julián naptárból adódik.
A kereszténység ezen ága, amely mintegy 15%-át adja Krisztus követőinek, területileg leginkább a Kelet-Római Birodalom egykori európai területén, valamint a szlávok lakta nagy kelet-európai és eurázsiai síkságokon meghatározó, de szórványai szerte a világon jelentősek.
Egyházszervezete merőben különbözik a katolikus egyházétól. Nincs központosított hatalomgyakorlás. Patriarchátusok alkotják az ortodoxia gerincét, amelyet számos nemzeti egyház egészít ki.
Ezek szoros kapcsolatban állnak egymással, de viszonyuk sokkal inkább mellérendeltnek tekinthető.
Természetesen a legnagyobb patriarchátus, a Kirill pátriárka vezette moszkvai jelentős befolyással bír egyházi kérdésekben, de ez messze nem tekinthető a katolikus pápáknak rendelt hatalomgyakorlással egyenrangúnak.
Az (első) hét egyetemes zsinatig egy keresztény egyházat alkotott a nyugati-keresztényekkel, mely helyzetet az 1054-ben jogilag is bekövetkezett egyhászakadás (szkizma) zárt le. A szakadás okairól számtalan tanulmány született, de a legfőbb okok itt is (mint megannyi nagy világpolitikai eseménynél) a hatalomgyakorlás mikéntje volt a római központú IX. Leó pápa, valamint I. Mihály konstantinápolyi pátriárka között. Vitáikban nagy szerepet játszott a Római Birodalom szétesése utáni geopolitikai helyzet sajátossága.
Számtalan évszázados dogmatikai kérdésben vélhetően soha nem lesz kiegyezés a fele között, hogy csak a legfontosabbakat említsük:
1. A Tisztítótűz (Purgatórium) el nem ismerése az ortodoxia által.
2. A Pápai tévedhetetlenség kinyilvánítása. Az ortodoxia szerint a pápa is ember, így ő is bűnös és tévedhet.
3. Mária szeplőtelen fogantatásának el nem ismerése az ortodoxia által.
Nem karácsonyhoz méltó téma, de ezeket napjainkban sajnálatos módon kiegészíti, hogy egyes nyugati egyházak az LMBTQ mozgalom szócsövévé váltak, maga a katolikus egyház feje is nyitott a buzilobbi befogadására, a buzi párok megáldásának engedélyezése ennek ékes példája. Ezzel szemben az ortodoxia vezetői és maguk a hívek is akár fizikai ellenállással is megvédik hazájukat például a homokosvonaglás ellen (Szerbia, Grúzia, Örményország). Oroszországban erre nincs szükség, ott a karhatalom megoldja ezt a problémát, a hazafiak egy sör mellől nézhetik az eredményt.
Kellemesebb témára visszatérve tapasztalataim szerint a karácsony megélése az ortodoxok körében sokkal inkább hasonlít a régi idők hagyományaihoz. A családi összejövetelek jelentősége sokkal nagyobb (kb. mint nálunk a 90-es évekig), bár a böjt 40 napos hagyományát nem sokan tartják. Mégis az utcán sétálva számtalan, ablakokban elhelyezett és kivilágított kereszt vagy angyal emlékeztet a karácsony igazi jelentésére, az ünnep megélésének fontosságára.
A kereszténység ezen ága, amely mintegy 15%-át adja Krisztus követőinek, területileg leginkább a Kelet-Római Birodalom egykori európai területén, valamint a szlávok lakta nagy kelet-európai és eurázsiai síkságokon meghatározó, de szórványai szerte a világon jelentősek.
Egyházszervezete merőben különbözik a katolikus egyházétól. Nincs központosított hatalomgyakorlás. Patriarchátusok alkotják az ortodoxia gerincét, amelyet számos nemzeti egyház egészít ki.
Ezek szoros kapcsolatban állnak egymással, de viszonyuk sokkal inkább mellérendeltnek tekinthető.
Természetesen a legnagyobb patriarchátus, a Kirill pátriárka vezette moszkvai jelentős befolyással bír egyházi kérdésekben, de ez messze nem tekinthető a katolikus pápáknak rendelt hatalomgyakorlással egyenrangúnak.
Az (első) hét egyetemes zsinatig egy keresztény egyházat alkotott a nyugati-keresztényekkel, mely helyzetet az 1054-ben jogilag is bekövetkezett egyhászakadás (szkizma) zárt le. A szakadás okairól számtalan tanulmány született, de a legfőbb okok itt is (mint megannyi nagy világpolitikai eseménynél) a hatalomgyakorlás mikéntje volt a római központú IX. Leó pápa, valamint I. Mihály konstantinápolyi pátriárka között. Vitáikban nagy szerepet játszott a Római Birodalom szétesése utáni geopolitikai helyzet sajátossága.
Számtalan évszázados dogmatikai kérdésben vélhetően soha nem lesz kiegyezés a fele között, hogy csak a legfontosabbakat említsük:
1. A Tisztítótűz (Purgatórium) el nem ismerése az ortodoxia által.
2. A Pápai tévedhetetlenség kinyilvánítása. Az ortodoxia szerint a pápa is ember, így ő is bűnös és tévedhet.
3. Mária szeplőtelen fogantatásának el nem ismerése az ortodoxia által.
Nem karácsonyhoz méltó téma, de ezeket napjainkban sajnálatos módon kiegészíti, hogy egyes nyugati egyházak az LMBTQ mozgalom szócsövévé váltak, maga a katolikus egyház feje is nyitott a buzilobbi befogadására, a buzi párok megáldásának engedélyezése ennek ékes példája. Ezzel szemben az ortodoxia vezetői és maguk a hívek is akár fizikai ellenállással is megvédik hazájukat például a homokosvonaglás ellen (Szerbia, Grúzia, Örményország). Oroszországban erre nincs szükség, ott a karhatalom megoldja ezt a problémát, a hazafiak egy sör mellől nézhetik az eredményt.
Kellemesebb témára visszatérve tapasztalataim szerint a karácsony megélése az ortodoxok körében sokkal inkább hasonlít a régi idők hagyományaihoz. A családi összejövetelek jelentősége sokkal nagyobb (kb. mint nálunk a 90-es évekig), bár a böjt 40 napos hagyományát nem sokan tartják. Mégis az utcán sétálva számtalan, ablakokban elhelyezett és kivilágított kereszt vagy angyal emlékeztet a karácsony igazi jelentésére, az ünnep megélésének fontosságára.
Forrás: kremlin.ru
Érzékelhető az 1917-1990 közötti kommunista rendszer karácsonyt pusztító és tiltó munkája is. Oroszországban - akár a világ más tájékán - sokan a fogyasztói társadalom csúcsnapjának tekintik a kereszténység legszentebb ünnepét. Azonban hatalmas különbség van az arányokban és a média hozzáállásában is! Összességében az egyház és a hit maga sokkal jobban átjárja az újévtől máig tartó ünnepi időszakot, mint azt sajnálatosan nyugaton tapasztalhatjuk.
