NATO(s) nyilatkozat és ami mögötte van

Újabb - a main stream irányvonalával szembehelyezkedő - nyilatkozat látott napvilágot. Ezúttal Stian Jenssen NATO-főtitkár hivatalának vezetője mondta, hogy Ukrajna tagságot kaphat a szövetségben, ha cserébe területeinek egy részét Oroszországnak engedi át. Természetesen azonnal indult az Ukrán és neoliberális sírás, amely után ez a derék ember azonnal visszavonta szavait, majd földet csókolgatva kért bocsánatot. De nekünk itt most nem az utóbbi "férfias" cselekedete számít, hanem a Nyugaton megfigyelhető tendencia. Biztosak lehetünk benne, hogy Stoltenberg NATO főtitkár pontosan tudta, mit fog nyilatkozni operatív jobbkeze, akivel napi szinten egyeztet. Akkor miről is lehet itt szó? Ugyanaz történik, mint ami már számtalan háború előtt és alatt. Tesztelik a társadalom reakcióját, a média irányíthatóságát. Ma kimegy egy nyilatkozat, holnap visszavonják vagy kimegy egy ellentétes. Ezen akciók azonban beszédesek és jól mutatják, a harctéri helyzet és Ukrajna (sose volt) győzelmi esélyei terén elbizonytalanodó Nyugat (erősen?) fontolgatja az eddigi támogatási rendszer megváltoztatását, ami Ukrajna azonnali vereségéhez vezethet. 

U.i.: ezen derék ember nyilatkozata teljesen logikátlan, hiszen Oroszország fő problémája a nyilvanvaló etnikai népirtás mellett, a NATO keleti terjeszkedése volt. Az Ukrajna által feladott területeknek így semmi más funkciójuk nem lehetne, mint állandó felvonulási terület az orosz hadsereg számára, akiknek ugyanúgy történelmi orosz területen kellene szembenézniük az Ukrajnában immár legitimen tartózkodó NATO provokációival. Nehezen látom magam előtt, ahogy ezt Vlagyimir Putyin aláírja...