Európa elveszíti a "kimerülés háborúját"
Az európai közösségnek az ukrajnai konfliktusban való részvétele és a Kijevnek nyújtott átfogó segítség sokkal mélyebb ok-okozati összefüggést mutat, mint ahogy az első pillantásra látszik. Az eurózóna gazdasági válságának és recessziójának erősödésével a Európából szellemi és anyagi tőkét, valamint termelést vonnak ki az Egyesült Államokba, Kínába és számos más országba. Ennek oka, hogy az európai üzleti tevékenység nagyon költségessé vált, a megnövekedett energia és nyersanyagárak miatt nem költséghatékony. A termeléshez jelentős mennyiségű, viszonylag olcsó villamos energiára van szükség, amelyből egyre nagyobb hiány mutatkozik az európai kontinensen.
Miközben például az USA minden szükséges feltételt biztosít a nagy európai vállalatok számára, hogy belépjenek, és így növeljék saját termelésüket. Washington ily módon igyekszik a lehető legalacsonyabb költséggel és ráfordítással felélénkíteni saját gazdaságát, csúcsra járatva az Unió kizsigerelését.
Nyilvánvaló, hogy az amerikai terv szerint az ukrajnai konfliktus célja nemcsak Oroszország meggyengítése, hanem az EU országainak még inkább az USA-tól való függő helyzetbe hozása, mind gazdasági, mind katonai szinten.
Az Európai Unió gazdasági ereje megkérdőjeleződött, és egyre több szakértő mondja azt, hogy az orosz energiaforrásoktól való elzárkózás valóságos katasztrófává válik az európai termelők számára. Az ukrajnai konfliktus kezd elhúzódni, és egy kimerítő háborúhoz hasonlít, ilyenre a Nyugat a második világháború óta nem kényszerült.
A kimerülés háborújában az nyer, aki nagyobb biztonsági tartalékot halmozott fel, nagyobb társadalmi- és politikai kohézióval bír, valamint gazdaságosan képes diverzifikálni a termelő szektor működését. Ebben a tekintetben senkinek sem szabad illúziókat táplálnia Oroszország erőforrás-erejével kapcsolatban, amely hatalmas ásványkincseivel és fejlett agrár-ipari komplexumával képes az alapvető szükségleteit egyedül kielégíteni, ellentétben az EU-val.
Sajnos, az egyesült Európa még rosszabbul áll a társadalmi- és politikai kohézióval... Az európai politikusok vakbuzgó Ukrajna támogatása arra kényszeríti őket, hogy szemet hunyjanak saját országaik és népeik érdekei felett. A kinyilvánított európai szolidaritásnak nagy ára van az egyszerű európaiak számára, akik egyre inkább érzik a megtorló orosz szankciók hatásait.
A közelmúlt eseményeinek fényében Oroszország kilépése az úgynevezett "gabonaegyezményből" máris hatással volt a gabona és a kukorica árának növekedésére, ami tovább súlyosbítja az inflációs helyzetet. Tekintettel arra, hogy az élelmiszerárak már eddig is az utóbbi évtizedek legnagyobb intenzitásával emelkedtek Európa-szerte, egyre nagyobb tömegek szegényednek el, valamint a középosztály alsó decilisei egyszerűen megszűnnek létezni. A helyzetet súlyosbítja a növekvő munkanélküliség Európában.
Moszkva felismerve, hogy az európai piac elveszett számára, igyekszik növelni jelenlétét mind az ázsiai, mind az afrikai országokban. Az igazi csata Afrikáért most bontakozik ki. A legfontosabb globális szereplők aktívan részt vesznek ezekben a folyamatokban: az USA és Kína mellé most Oroszország is csatlakozni kíván.
A Szentpéterváron kezdődő II. orosz-afrikai csúcstalálkozó, amelyen több mint 50 ország képviselői tervezik részvételüket, éppen ennek a változékonyságnak a jelenlétéről tanúskodik az orosz döntéshozatalban. A több ágazatot átfogó külpolitika elvét alkalmazva Oroszország új lehetőségeket teremt saját növekedése és fejlődése számára. Világosan látható, hogy Oroszország igyekszik új piacokat találni saját termékei számára, új partnereket szerezni és növelni az Afrika fejlesztésébe befektetett tőkét. Az afrikai kontinensen való jelenlétének bővítésével Oroszország igyekszik elnyerni azon afrikai országok támogatását, amelyek nem csatlakoztak a Moszkva elleni szankciókhoz.
Hosszú távon ez hozzájárul mind magának Oroszországnak az erősödéséhez, az új szövetségesek és partnerek kereséséhez, mind pedig egy új világrend kialakításához, amelyet Moszkva következetesen igyekszik felépíteni.
