Így élek Oroszországban: Egy magyar család kiköltözése (1. rész)

Sokaknak már a cím elolvasása is ellenérzéseket válthat ki, de én most nem hozzájuk, hanem ahhoz a több millió magyarhoz szólok, akik gyanakvással figyelik a Nyugat hatalmi mozgásait, akik bizonytalanok a jövőjükben.

Mint sok más családfő, én is félelemmel vegyes dühvel látom társadalmunk teljes züllését, amelyet immáron gazdasági hanyatlás is követ. Undorral és megvetéssel viszonyulok a nyugat-európai szélsőséges szabadosság előrenyomulásához és látom, ahogy Hazám – ha lassan is – de egyre inkább belecsúszik ugyanezen posványba.

Évek óta foglalkoztat a gondolat: mit tehetek? Hogyan védhetem meg a családomat a fertőtől, hogyan állhatok ellent a romlásnak? Hol lehetünk mind anyagi, mind erkölcsi biztonságban? A válasz: Oroszország!

Szeretném leszögezni: Oroszország nem a Szovjetunió! Mára teljesen más lett, ha használja is régi jelkèpeit. Az általam itt töltött idő, az emberekkel történő beszélgetések alatt nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ez egy nagyon mélyen keresztény, tradicionális, hagyománytisztelő ország. Itt nem kell tartanunk a neoliberális fertőtől, az eltörlés kultúrától, az LMBTQ propagandától! Úgy nevelhetjük a gyermekeinket, ahogy konzervatív emberekként jónak látjuk. Úgy élhetjük a hétköznapjainkat, hogy nem kell úton-útfélen megbotránkoznunk a szenny propagandájától. Itt a templom még tiszteletet ad, az iskola még nevel, a bíróság még büntet. Más világ…

A morális kérdések mellett fontosak az anyagiak is. Hol lakhatunk? Miből élhetünk? Kik segíthetnek? Ezekre a kérdésekre a következő részben adok választ.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az ukrán ellentámadás margójára

Krím: az ékszerdoboz

Keleten a helyzet változatlan!? Ukrán-orosz hadijelentés