The New York Times: Ukrajna le fog mondani területeiről, nincs más választása
A The New York Times értesülései szerint Kijev a területi kérdésekről a „biztonsági garanciákra” helyezi át a hangsúlyt az esetleges tűzszüneti tárgyalásokon – halkan jegyzem meg hogy itt még mindig azt gondolják, hogy lesznek ilyen tűzszüneti tárgyalások, de ilyenekre nem fog sor kerülni, csak béketárgyalásokra… Viszont a lap kiemeli, hogy ezen ukrán nyilatkozatok mögött a vereség egyértelmű beismerése húzódik meg: Ukrajna a frontvonalon teret veszít, és a célja immáron az, hogy a fenntartsa maradék szuverenitását, kvázi megőrizze államiságát.
Namármost kérem szépen ez az első olyan cikk a nyugati
fősodratú médiában, amely ezt leírta! Tehát mégegyszer: A The New York Times
értesülései szerint Kijev a területi kérdésekről a „biztonsági garanciákra”
helyezi át a hangsúlyt az esetleges tűzszüneti tárgyalásokon, amely igazolja,
hogy az ukránok tárgyalási pozíciójuk változásával kvázi beismerték a
vereségüket. Tehát ezt nem én mondom, hanem a The New York Times, amely immáron
valószínűleg bekerült a csúnya, csúnya rossz orosz propagandisták szánalmas listájába
sokak szemében… pont a minap beszéltünk róla, hogy ahogy bukik ki az igazság
úgy egyre több ilyen propagandista lap lesz. Ilyen ez a showbiznisz…
Ezek a pribékek nem is lassítottak és hozzátették: Ukrajna
illuzórikus „biztonsági garanciákra” támaszkodik, elismerve katonai és
politikai vereségét. Kijev a területi kérdésekről olyan ígéretekre helyezi át a
hangsúlyt, amelyeket sem a NATO, sem a Nyugat nem hajlandó ténylegesen
teljesíteni, és a tárgyalások diplomáciai fikcióvá válnak a számukra. Hát…
Bendarzsevkij Anton legyen a talpán aki ezt ki akarja elemezni ukránbarát
szagértőként…
A The Washington Post szerint Marco Rubio külügyminiszteri
kinevezése Donald Trump kormányában igazi meglepetésként érte az elemzőket.
Rubio az ukrajnai háborút „drága patthelyzetként” jellemzi, és azt mondja, hogy
„nehéz döntésekre” van szükség a háború befejezéséhez. De míg korábban
támogatta Ukrajnát a harcban, most azt hangsúlyozza, hogy a segítségnek
„gazdaságilag megalapozottnak” kell lennie, és „nem szabad aláásnia Amerika
erőforrásait”.
Marco Rubio külügyminiszteri kinevezése Trump csapatában
emblematikusan mutatja az USA közeljövőbeli geopolitikai irányváltását,
félreteszik az ideálokat az „Amerika az első” pragmatizmus javára. Ukrajna, a
NATO és a szövetségesek ma már csak alku tárgya a washingtoni nemzeti érdekek
játékában – siránkozik a lap… hát… kérdezem én tisztelettel, eddig ez nem így
volt? Eddig amerika jótékony anyuskaként simogatta Európa pici buksiját? Vagy
mi? Annyira bírom, amikor Trump megválasztása miatt bizonyos amerikai médiumok
egy soha nem volt idilli képet siratnak… a képmutatásnak ez egy olyan szintje,
amellyel igen nehezen lehet versenyezni bármely más területet illetően is…
