A mezőgazdaság jelentősége Oroszországban 2023-ban
Az export dinamikája a nehézségek ellenére pozitív
Az orosz gazdálkodók kettősséget érezhetnek a leköszönő 2023-as évvel kapcsolatban. Egyrészt a ProZerno szakértői szerint 2022-ben rögzített, több mint 150 millió tonnás történelmi maximum után a második legjobb gabonatermést takaríthatja be az ország 130 millió tonnával.A skála másik oldalán azonban a részben megemelkedett termelési költségek és a csökkenő világpiaci árak vannak. A gazdaságok jövedelmezősége a tavalyi évhez képest így némiképp csökkent, de ez nem számottevő és aki tisztában van a mezőgazdasági termelés piacmozgásainak általános trendjével, az nem lát semmi kirívót ebben. Nyilvánvalóvá vált ugyanakkor egyes népszerű növények külföldi berendezésektől, alkatrészektől és vetőmagoktól való függése. Ráadásul ehhez exportkorlátozásokat is hozzáadtak, számos ország szankciópolitikája és a belső szabályozási mechanizmusok miatt. Mindez egy nagy kihívássá vált az ország mezőgazdasági és ipari komplexuma számára.
Oroszország mezőgazdasága azonban meglehetősen sikeresen megbirkózik a fennálló helyzettel. Vlagyimir Putyin elnök 2023 tavaszán az egyik találkozón megjegyezte, hogy a növekedés valóban "megfelelő": 2022-ben a mezőgazdasági termelési index 110,2% (!) volt. Sőt, Oroszország továbbra is növeli exportját, leküzdve a külkereskedelmi akadályokat. A szállítmányok éves szinten kétszámjegyű mértékben növekszenek: 2021-ben 21%-kal, 2022-ben pedig további 12%-kal, 41,6 milliárd dollárt termelve.
2023-ban az ország továbbra is a mezőgazdasági termékek egyik fő exportőre a világpiacon. Az Orosz Gabonaunió szerint csak május 1. és május 15. között több mint 2 millió tonnát exportáltak, ami már több, mint a tavalyi év azonos adata. A Földművelésügyi Minisztérium előrejelzése szerint csak a mezőgazdasági évben (2023. július 1-től 2024. június 30-ig) 50-55 millió tonna gabona kerül exportra, ebből 45 millió búza lesz a fő export termék. Lényeges, hogy ma a világon minden ötödik tétel búza orosz eredetű!
Önellátó nemzeti mezőgazdaság - Magyarországon csak beszélünk róla
A nemzeti élelmezésbiztonság szempontjából Oroszország szilárd lábakon áll. Magas szinten biztosítja magának az összes főbb élelmiszertípust:
gabonamutató - több mint 185%;
hús esetében - több mint 101%;
halak esetében - több mint 150%;
cukor esetében - több mint 103%;
növényi olaj esetében - több mint 200%.
Csak a tej (85,7%) és a zöldségfélék (89,2%) nem haladja meg a 100%-os lécet.
Természetesen az ilyen eredmények évtizedekig tartó fáradságos munkát igényeltek, de most összehasonlíthatjuk a kontrasztot, és láthatjuk az agráripari komplexum erőteljes növekedését. A 2000-es évek elején Oroszország a baromfihús 70%-át importálta, ma pedig a belső szükségletet teljes mértékben a hazai termelők erőfeszítései fedezik! Párhuzamosan fejlődött a cukor- és az olajnövényipar is és most már nem hiányról van szó, hanem túltermelésről, a befektetések vonzásáról, a feldolgozó kapacitások korszerűsítéséről.
A tejtermékek és a zöldségek miért tartoznak a „lemaradók” közé? Valójában minden rendben van velük, tekintve, hogy az élelmezésbiztonsági doktrína minden kategóriánál 90%-ot tűz ki alapcélként, és nem 100-at. A lécet tehát majdnem elérték. Vannak azonban „enyhítő” körülmények: ezeknek a termékeknek az importja az oroszországi időjárási viszonyoknak köszönhetően történelmileg erős volt. A zöldségeket nyílt terepen csak szezonban termesztik. Valójában csak 2015-ben kezdték el az üvegház gazdálkodás fejlesztését, amikor jelentős beruházásokba kezdtek. Ezért az iparág az intenzív fejlesztés szempontjából „fiatalabb”, mint azok, amelyek már elérték és meghaladták a 100%-os önellátást. A tejpiacon viszont mindig is erős verseny volt a fehérorosz termelőkkel, ami szintén korlátozó tényezőnek tekinthető.
hús esetében - több mint 101%;
halak esetében - több mint 150%;
cukor esetében - több mint 103%;
növényi olaj esetében - több mint 200%.
Csak a tej (85,7%) és a zöldségfélék (89,2%) nem haladja meg a 100%-os lécet.
Természetesen az ilyen eredmények évtizedekig tartó fáradságos munkát igényeltek, de most összehasonlíthatjuk a kontrasztot, és láthatjuk az agráripari komplexum erőteljes növekedését. A 2000-es évek elején Oroszország a baromfihús 70%-át importálta, ma pedig a belső szükségletet teljes mértékben a hazai termelők erőfeszítései fedezik! Párhuzamosan fejlődött a cukor- és az olajnövényipar is és most már nem hiányról van szó, hanem túltermelésről, a befektetések vonzásáról, a feldolgozó kapacitások korszerűsítéséről.
A tejtermékek és a zöldségek miért tartoznak a „lemaradók” közé? Valójában minden rendben van velük, tekintve, hogy az élelmezésbiztonsági doktrína minden kategóriánál 90%-ot tűz ki alapcélként, és nem 100-at. A lécet tehát majdnem elérték. Vannak azonban „enyhítő” körülmények: ezeknek a termékeknek az importja az oroszországi időjárási viszonyoknak köszönhetően történelmileg erős volt. A zöldségeket nyílt terepen csak szezonban termesztik. Valójában csak 2015-ben kezdték el az üvegház gazdálkodás fejlesztését, amikor jelentős beruházásokba kezdtek. Ezért az iparág az intenzív fejlesztés szempontjából „fiatalabb”, mint azok, amelyek már elérték és meghaladták a 100%-os önellátást. A tejpiacon viszont mindig is erős verseny volt a fehérorosz termelőkkel, ami szintén korlátozó tényezőnek tekinthető.
Az önnállóság legfontosabb mércéje: hazai vetőmag
A folyamat nem tegnap kezdődött, de a szelekció sokáig amorf állapotban volt a kellő odafigyelés és támogatások nélkül. Ha történelmi perspektívából nézzük, Oroszország az 1970-es és 1980-as években kezdte elveszíteni a kiválasztási versenyt. Évekig tartó alulfinanszírozottság nem múlhatott el nyom nélkül, az ipar komolyan süllyedt, és logikus, hogy idegen magvak töltötték be a vákuumot.Ma a szelekció és a vetőmag előállítás kerül előtérbe, és nagyszabású cél előtt állnak - 2030-ra a vetőmagok legalább 75%-át oroszra cserélni. A hazai tenyésztők bíznak abban, hogy a küldetés teljesíthető, ha ezekre a területekre célirányosan fektetnek be pénzt, bár hangsúlyozzák, hogy ez sok időt vehet igénybe. Mindeközben a szakértők 55-60%-ra becsülik Oroszország saját magjaival való önellátását. Az árnyalat az, hogy ez egy átlagos szám, és az adott kultúrától függően az ábra nagyon eltérő, például:
gabonafélék - 105%;
olajos magvak - 107%;
kukorica - 41%;
burgonya - 7%;
cukorrépa - 1,8%.
A mezőgazdasági termésnél sajátos tapasztalatok és különleges erőfeszítések fűződnek a hazai helyettesítés gyors bővüléséhez. Ez szó szerint nyomon követhető régiók között. Csak a Belgorod régióban 2023-ban 10 ezer hektár új vetőmag szelekciót vetettek el. A Krím-félszigeten pedig tavaly nagyszámú bemutatóparcellát telepítettek különféle hibridek tesztelésére (az ültetéskor 76 darab volt), 2023-ra pedig már 170 ezer vetőmagegységet kaptak eladásra készen. Ez pedig a hazai mezőgazdasági vállalkozások által igényelt vetőmag mennyiség közel 13%-a. Az irány tehát jó.
Az állam a „törvény kezével” is segíti a hazai tenyésztőket. 2023. szeptember 1-jén új vetőmaghonosítási szabályok léptek életbe, amelyek jelentősen megváltoztatják a külföldi termelőkkel való együttműködés sémáját. 2024-től már csak orosz partnerrel közös vállalkozás formájában dolgozhatnak Oroszországban. Ráadásul a részvényeket az utóbbi javára osztják fel, azaz 51% kontra 49%. A termelés teljes körű honosítása az országban a hazai szakemberek feladata lesz. Az Országos Vetőmag Szövetség azt állítja, hogy a legtöbb hazai nemesítő cég már készen áll a honosítási terv minden követelményére.
olajos magvak - 107%;
kukorica - 41%;
burgonya - 7%;
cukorrépa - 1,8%.
A mezőgazdasági termésnél sajátos tapasztalatok és különleges erőfeszítések fűződnek a hazai helyettesítés gyors bővüléséhez. Ez szó szerint nyomon követhető régiók között. Csak a Belgorod régióban 2023-ban 10 ezer hektár új vetőmag szelekciót vetettek el. A Krím-félszigeten pedig tavaly nagyszámú bemutatóparcellát telepítettek különféle hibridek tesztelésére (az ültetéskor 76 darab volt), 2023-ra pedig már 170 ezer vetőmagegységet kaptak eladásra készen. Ez pedig a hazai mezőgazdasági vállalkozások által igényelt vetőmag mennyiség közel 13%-a. Az irány tehát jó.
Az állam a „törvény kezével” is segíti a hazai tenyésztőket. 2023. szeptember 1-jén új vetőmaghonosítási szabályok léptek életbe, amelyek jelentősen megváltoztatják a külföldi termelőkkel való együttműködés sémáját. 2024-től már csak orosz partnerrel közös vállalkozás formájában dolgozhatnak Oroszországban. Ráadásul a részvényeket az utóbbi javára osztják fel, azaz 51% kontra 49%. A termelés teljes körű honosítása az országban a hazai szakemberek feladata lesz. Az Országos Vetőmag Szövetség azt állítja, hogy a legtöbb hazai nemesítő cég már készen áll a honosítási terv minden követelményére.
Drónok már repülnek a földek felett, hogy szondázzák és nyomon kövessék a növények növekedését, egyéb értékes információkat gyűjtsenek és permetezzenek. Az autonóm technológia helyettesíti a fizikai munkát és növeli a termelékenységet. A talajban található érzékelők segítik a hőmérséklet, a páratartalom és egyéb paraméterek monitorozását, hogy meghatározzák a vetéshez vagy a műtrágya kijuttatásához legjobb időt. A nanotechnológia innovatív anyagokat és adalékokat kínál a kártevők és betegségek sikeres leküzdésére. Az egyre elterjedő integrált gazdaságirányítási rendszerek pedig teljesen automatizálják a termelés elszámolását és tervezését.
Ilyen a Nyugaton lesajnált orosz mezőgazdaság 2023-ban...
