Tamás a Krímből

1990-ben Ukrajna népessége 51,5 millió fő, viszonylag kedvezőtlen, de javítható korfával, 657 ezer éves születéssel. A következő években Nyugatra megindult migrációs hullám, a mindent átszövő korrupció, a társadalom szociális szétzilálása következtében 2017-re 364 ezer élveszületést (!) regisztráltak. 2022 februárja után az addigi 37,6 millióról 29 millió alá csökkent az ország népessége. Ez a 8,6 milliós veszteség természetesen nem egyenletesen oszlik el a korosztályokban, becslések szerint több mint 90%-uk (!) 50 év alatti ukrán. A korfa ezen egyenlőtlensége dinamikusan tovább gerjeszti az elekerülhetetlent... 30 év alatt az ukrán nép visszafordíthatatlanul a megsemmisülés útjára lépett és a világtörténelemben példátlan gyorsasággal végezte ki saját magát. Ne legyenek illúzióink. Zelenszkij vagy a Deep State bármelyik jövőbeli bábja szíve szerint a 14 éves fiataloktól kezdve a 70 éves aggastyánokig kihajtja majd a frontra a maradék ukrán népességet az amerikai stratégiai célok tovább

Az export dinamikája a nehézségek ellenére pozitív Az orosz gazdálkodók kettősséget érezhetnek a leköszönő 2023-as évvel kapcsolatban. Egyrészt a ProZerno szakértői szerint 2022-ben rögzített, több mint 150 millió tonnás történelmi maximum után a második legjobb gabonatermést takaríthatja be az ország 130 millió tonnával. A skála másik oldalán azonban a részben megemelkedett termelési költségek és a csökkenő világpiaci árak vannak. A gazdaságok jövedelmezősége a tavalyi évhez képest így némiképp csökkent, de ez nem számottevő és aki tisztában van a mezőgazdasági termelés piacmozgásainak általános trendjével, az nem lát semmi kirívót ebben. Nyilvánvalóvá vált ugyanakkor egyes népszerű növények külföldi berendezésektől, alkatrészektől és vetőmagoktól való függése. Ráadásul ehhez exportkorlátozásokat is hozzáadtak, számos ország szankciópolitikája és a belső szabályozási mechanizmusok miatt. Mindez egy nagy kihívássá vált az ország mezőgazdasági és ipari komplexuma számára. Oroszország me

A jelenlegi háború jellegében hibrid világháborúnak tekinthető; gazdasági és világrendi értelemben mindenképp. Katonai értelemben azonban ez egy regionális háború (a Nyugat aktív hadászati támogatása ellenére) és Oroszországnak nem érdeke, hogy ez megváltozzon. Ahogy egyik előző bejegyzésemben leírtam, ez a háború a kifárasztásról szól. Nyers anyagháború, amilyen a második világháború óta nem volt. A védekező fél stratégiai előnye több szempontból is vitathatatlan: 1. A hírszerzés. Olyan légi- és műholdas hírszerzési adatok állnak rendelkezése az ellenséges csapatösszevonásokról, amelyek korábban soha. Furcsa ez, de az ukránok számára részben még a nyugatról küldött fegyvereknél is fontosabb az információ. Az élő adatok elemzésével a támadó fél csak kirívó ember- és hadianyag veszteséggel lehet képes nagyobb áttörést elérni egy frontszakaszon. 2. A technológiai fejlődés a védekezést segíti elő. A támadófegyverek ilyen mértékű megsemmisítése (fejlett légvédelem, tankelhárító drónok, az

A háború első napjaiban Izrael kétséget kizáróan azt kommunikálta, hogy a Hamasz ellen visel hadat. A Gáza elleni légicsapások, majd méginkább a szárazföldi hadműveletek megkezdésével ez a narratíva megbukott. A képek és videófelvételek alapján egyértelmű, hogy mindenre lőnek ami mozog, az egész gázai palesztin nép áll támadás alatt. A szétlőtt lakóépületek törmelékeibe rekedt, eltűntként nyilvántartott civilekkel együtt már most 20-30 ezer közé tehető a polgári halálos áldozatok száma. Ez hasonló nagyságrend az ukrán-orosz háború 2022-es kiszélesedése utáni kétoldalú veszteségeknek. A teljesség igénye okán, ehhez a számhoz még hozzá kell adni az ukránok által 2014-2022 között meggyilkolt több ezer civilt (odesszai szakszervezetek házának felgyújtása, donyecki tüzérségi belövések civil célpontokra, stb). A nyugati "civil" szervezetek (Amnesty, Medusa) szerint mintegy 3500, az LNR és a DNR adatbázisai szerint 8000 polgári személy veszítette életét ez idő alatt ukrán támadófeg